Ma, kívülről nézve a házunkat, magam sem hiszem el, hogy mindent kézzel csináltak. Bár mindegyik szegfű történetét el tudom mesélni, mégsem hiszem el. Hihetetlennek tűnik, hogy mindaz, amit a végén megfogant, kiderül. Elmondom milyen volt. A legelejétől...
Köszöntjük a csatornán, ahol mi, egy hétköznapi városi család elmondjuk, hogyan #csináld magad épület #Nyaralóház. A projektje szerint és saját maga. Az elejétől a végéig. Lassan de biztosan. Érdekes? Iratkozz fel a csatornára és nézd meg magad. Részletesen.
Egyszer megtörtént. Nem az én hibám. És mind ő, feleség. Főépítészünk. Leütött a pantalykról, lázító gondolatokat keltve.
Egy nap korán reggel felkeltem, és azt mondtam: „Csak volt egy ötletem. Vidéki házat szeretnék. Akkor még eszembe sem jutott, hogy ez komoly. - Hát micsoda ház, városiak vagyunk, menjetek aludni. Felfordult és horkolt.
Ha tudtam volna, hogy ezek a szavai hamarosan az egész életünket felforgatják...
Szerintem nem érdemes elmagyarázni, milyen kitartóak tudnak lenni a nők? Ha valami a fejedbe jut, írd le. Egy héttel később újra elkezdte a rohanást:
- Nem viccelek. Nagyon akarom a házam.
- Eleged van a meleg vécéből, és meg akarod fagyasztani a segged egy fafülkében?
- Nem nem nem... Közel a városhoz és jól karbantartott.
Ezen gondolkodtam. Ha jól karbantartott és nincs messze a várostól, akkor miért ne?
Az oldalt sokáig keresték. A hétvégén beültek az autóba, és körbejárták a lehetőségeket. Sokat néztünk, de nem minden stimmelt. Valószínűleg túl szeszélyesek vagyunk – ha az egyik dolog rossz, akkor a másik nem az. Volt néhány lehetőség, de valahogy "nem nőttek össze".
Szinte teljesen kétségbeestünk, de ekkor már a bejelentés megakadt a szemünkön, ami végzetessé vált. A várostól fél órára, autópályától 500 méterre, erdő szélén egy nagy telek kis házzal. Minden, ahogy akartad.
Megérkeztünk, megnéztük és kezet fogtunk, majd egy héttel később felhívott az ingatlanos, és közölte, hogy a házunk... leégett.
Őszintén szólva még boldoggá is tett. Oldalt kerestünk. A leégett ház a tulajdonosok baja, de nem a miénk. Számunkra ez teljes megtakarítást jelent. Ahogy mondani szokták: kinek a háború, és kinek édes anya. Megegyeztünk, hogy nem utasítjuk el a vásárlást, de mivel nincs ház, akkor legyen más az ár. Kétszer esett le.
Így lettünk boldog tulajdonosai egy leégett, tető nélküli rönkházzal rendelkező földrészletnek.
— Baromság, - Mondtam. A falak megmaradnak, a többi elkészül.
Bemelegítés volt. Egész télen, minden hétvégén eljöttünk az "égetőnkhöz" és építőmesterekké váltunk. Fűrészelték, verték, kenték és ragasztották. Tavasszal a ház cukorkává változott.
Igaz, csak belülről. Kívül úgy maradt, ahogy van. Először is, hadd gondolják a rohanó emberek, hogy ez egy roncs, és nincs itt mit venni, másodszor pedig miért vesztegetik az időt és az erőfeszítést hiába? Inkább építsünk egy fürdőt.
És fürdőt építettünk. Három napig dagasztottam a betont a régi fürdőkádban, és a leendő főépítész gondosan "tépte" végig a zsaluzaton. A keret összeállítása két hétig tartott. Aztán ott volt a tető, a kályha, a kémény, a kárpit... Az első alkalom csak egy évvel később párolt.
Itt már építőnek éreztük magunkat. Ideje volt elkezdeni a főépületet.
Az armatúrát az egész család kötötte. Több ezer csomó. Elképzelhetetlen, milyen unalmas ez a munka. Lehajolt, befűzött egy hurkot, behelyezett egy kampót, megcsavarta, kihajlította. És így ezerszer. A háta leesik. De megcsináltuk. Egy héttel később betont öntöttek a zsaluzatba. Fóliával letakarva tavaszig hagyjuk.
Aztán ott voltak a falak. A blokkokat négy sorban szerelték össze, majd öntötték. Sok volt a beton. Körülbelül 40 kocka. Lapáttal betonkeverőbe dobva, majd áthelyezve és magasra emelve.
Ki beszélt három és fél méteres mennyezetről? Próbáltál már betont vödörben hordani és kötélen 8 méter magasra emelni? Nem? És te próbáld ki, és akkor megkérdezem: - Vagy talán 2,50 nem is olyan kevés? ツ
Leküzdötte a falakat, és felment a tetőre. Mindezt egyedül csináltam. Rönk, tábla, OSB, csempe... És megint fárasztó munka, csempeszegezés. Reggeltől estig. Ezer, tízezer szegfű. Estére leesik a kéz. De megjelent egy tető a házban, és új szakasz kezdődött az életben: elállt az eső a házban.
Kicsit később ablakok és ajtók jelentek meg. Nagyon egyszerű volt. Bár még emlékszem egy 4,5 méter magas keret beépítésére. Az ablakokkal a ház egészen valóságosnak tűnt, és az építkezés végre beköltözött.
A padlófűtés ismét megrázta az egész családot. Vékony, fehér boák gyűrűkben vonaglottak, és nem utasították el makacsul a lapos fekvést. Békítenek és kapcsokkal a habokra tűzték.
Aztán jöttek. Bérelt építők egy shaitan géppel. Az autó dübörgött, a vastag tömlő pattogott és betont hányt, öt lapátos srác pedig szétszóródott és simított. Estére minden készen volt. A ház emeletes.
Még egyszerűbben. A kazánház beépítésre került, a falak mentén csövek és vezetékek kerültek kihelyezésre. Kihívták a gáz- és villanyszerelőket. Egyesek csöveket húztak, mások rúdra ugrottak. Minden készen állt a ház "revitalizálására".
Megnyomtam a gombot a kazánházban és csoda történt! A ház nem csak száraz volt, hanem meleg is. És persze fény.
A ház életre kelt, de még nem vált lakhatóvá. Jelenleg víz- és belsőépítészeti munkákat végzünk. Azt mondhatjuk, hogy valós időben figyeli a folyamatot.
Még ezeket a sorokat is a második emelet leendő csarnokában ülve írom, és várom a gázosokat, akik ígéretet tettek a berendezés ellenőrzésére. Kinézek az ablakon, és írom ezeket a sorokat. Valami, amiről ma beszéltem. Ideje kötni...
Szerinted van elég erőnk és türelmünk ahhoz, hogy befejezzük, amit elkezdtünk? Már jó néhány van, de csak négy kezünk van. Mindegyiknek kettő.
kérdezünk feltétlenül iratkozz fel a csatornára, nyomj egy LIKE-ot és oszd meg véleményedet kommentben. Csak egy kattintás az egérrel, de sok örömet fog okozni nekünk. Köszönjük, hogy ellátogatott hozzánk, és hamarosan találkozunk
#épület#javítás#Nyaralóház#csináld magad#családi kapcsolatok#vidéki élet